ZuglóPortál

Az Időkerék

 

Világszenzáció és Magyarország büszkesége lehetett volna, az Időkerék mára mégis a pazarlás és a felesleges állami beruházások szimbóluma lett, a Parlamentben pedig az ellenzék céltáblája. Az üzemeltető államkincstár hallgat, Herner János ötletgazda pedig minden próbálkozása ellenére tehetetlen. Pedig a megoldás pofonegyszerű volna, és csak fillérekbe kerülne.
Évek óta nem tudni, miért nem fordít senki figyelmet az Időkerékre, illetve annak környezetére, és már azt is nehéz kideríteni, mindez kinek a feladata lenne. Az Időkereket 2004. április 30-án, hazánk uniós csatlakozása alkalmából avatták fel az Ötvenhatosok terén. A projektet 180 millió forintnyi állami, és 72 millió forint magánbefektetői hozzájárulásából fedezték, illetve 12 milliót költöttek még állami támogatásból a helyszín kőburkolatára, zászlóra és információs táblákra. A kerék az eredeti tervek szerint nem csak a tengelye körül forgott volna, hanem acélsíneken gördült volna végig a téren 64 év alatt. De az érintettek nem csak ebben tértek el az eredeti elképzelésektől.

A szerkezet tulajdonosa a magyar állam, vagyonkezelője az Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt, üzemeltetője pedig az ő tulajdonában lévő Kiving Kft. Hasznosításáról jelenleg sincs döntés, az erre kiírt közbeszerzés pedig eredménytelenül zajlott.

A STOP megkeresésére Herner János, az Időkerék ötletgazdája és szerzői jogainak tulajdonosa elmondta, hogy reménytelen és elkeserítő helyzetben vannak, tehetetlenül kell végignézniük, hogy a főváros egyik potenciális turisztikai látványossága kihasználatlan. A gazdaságos működtetéshez nem kellene más, minthogy az állam betartsa azt a szerződést, amelyet az ötletgazda, Herner János által erre a célra 1998-ban létrehozott Khronosz Alapítvánnyal kötött.

A MVN álláspontja szerint viszont őt nem köti a jogfolytonosság, mivel az alapítvány a volt Gazdasági és Közlekedési Minisztériummal szerződött. Herneréknek már nyáron sem volt más választásuk, minthogy bepereljék az államot, de a sajátságos jogi problémák miatt - így az eredeti szerződés szövegezési hibáiból fakadóan - szakértőik ezt nem tanácsolták, inkább azt javasolták, a felek jussanak megállapodásra.

Paradox módon, ha az ötletgazda bírósághoz fordulna, az Időkereket pusztulni hagyó államkincstárral tenne jót, amely az eljárásra hivatkozva megúszná annak felelősségét, hogy döntsön a létesítmény sorsáról.

Az államkincstár az elmúlt négy évben még válaszra sem méltatta az alapítványt, pedig számtalan tervet dolgoztak ki a gazdaságos működtetésre. - Csupán pár pavilonra volna szükség, amelyben az ajándéktárgyak árusítása mellett számos korhű megoldással gazdagíthatnák az Időkerék funkcióit. Egyik ötletünk például az volt, hogy másodpercet lehetne vásárolni, a licitáló neve, üzenete pedig bekerülhetne a szerkezetbe, ahogyan az a világvárosok turistalátványosságainál már megszoktuk. Sajnos e kiegészítő szolgáltatások hiányában az arra vetődő külföldiek csak egy hatalmas vörösgránit-alkotást láthatnak - tette hozzá az ötletgazda.

- Az Időkerék fenntartásának költsége közel évi 15 millió forint, ennek az összegnek a 90 százalékát az objektum őrzésére fordítja a vagyonkezelőt, a fennmaradó összegből pedig az állagmegóvást fedezik - mondta Herner János. Legutóbbi kísérletem az volt, hogy felajánlottam a vagyonkezelőnek: négy év alatt önfenntartóvá teszem a működtetést, mindösszesen az egyébként is erre szánt összegre lenne ehhez szükségem, de még csak választ sem kaptam. Egyébként az alapítvány, mint a szerzői jogok tulajdonosa, a működtetés nyereségéből - ha lenne ilyen - részesedett volna, ám még szerzői jogdíjat, vagy más egyéb díjazást sem kapott.
íbr> A STOP is megpróbálta szóra bírni az MNV Zrt. kommunikációs részlegét, így szóvivőjüket, Zichermann Zsoltot, de több hetes várakozás után írásban csupán annyi tájékoztatást adtak: "az Időkerékre vonatkozóan az információgyűjtés folyamatban van."

forrás : STOP