ZuglóPortál

A Szépművészeti Múzeum átépítésének ellenzői és a terv támogatói is aláírásokat gyűjtenek
Hetek óta egy lépcső tartja izgalomban az ország építészeit, művészettörténészeit, városvédőit és mindazokat, akiket érdekel, hogy mivé alakul a Szépművészeti Múzeum, mit lehet és mit nem lehet tenni egy műemlékkel. Az izgalom tárgya a Szépművészeti főlépcsője. És persze nemcsak az, hanem egy fogadópavilon is a Hősök tere sarkán. De a legfőbb kérdés mégis a lépcső. Aláírásgyűjtések kezdődtek, állásfoglalások íródtak ügyében pro és kontra.
Oszsza meg másokkal is

Mint köztudott, a múzeum előtt a járószint alá kiemelt EU-támogatásból egy kétszintes, hétezer négyzetméteres bővítmény épül, amelyet Karácsony Tamás, a meghívásos tervpályázat nyertese úgy tervezett meg, hogy annak bejáratát a múzeum főlépcsőjébe helyezte. Terveiben a múzeumlépcsőt egy részen kimetszette, s a kivágott lépcsősort leeresztette (ahogy ő fogalmaz: lebillentette) az alsó szintek felé. A főlépcső többi részén továbbra is fel lehet menni, itt azonban lefelé. Ez a mélybe vezető nyílás lett volna a múzeum új főbejárata.

 

A főlépcsőbe vágott lejárat: most úgy tűnik, látványrajz marad
Forrás: Szépművészeti Múzeum

 

Mivel a múzeum műemlék, az építési engedélyt az átalakításra a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal adja ki, s ez esetben ki is adta, majdnem két éve. Tehát a terv engedélyezett, az építkezés hamarosan kezdődik. Két hete azonban a Szépművészeti főigazgatója, Baán László váratlanul tervmódosításra kérte fel az építészt: konkrétan arra, hogy keressen megoldási lehetőségeket a tervezett bejárat áthelyezésére és a tér sarkára álmodott látogatóközpont-lejárat üvegkubusszerű megjelenítésére. Az igazgató a tervet ért kritikák felerősödésével magyarázta váratlan döntését.

A terv egyik első bírálója Ráday Mihály volt. A neves városvédő tulajdonképpen már a tervtanácsokon, majd több cikkben is kifogásolta, hogy a műemléket a modern bővítmény miatt megcsonkítanák. „Teljességgel elfogadhatatlan, hogy a látogató a főkapuhoz vezető díszlépcsős útba vágott „pincelejáraton” ereszkedjék le a mélybe, hogy onnan jusson majd föl a múzeumba, míg a díszkapu (bizonyos rendezvények kivételével) csak bezárt, reprezentatív látvány marad” – írta Ráday.

 

Az engedélyezett tervben szereplő fogadópavilon
Forrás: Szépművészeti Múzeum

 

Március elején aztán Entz Géza Antal és Sisa József művészettörténész is közzé tette ellenérveit. „Amikor Schickedanz Albert és társa, Herzog Fülöp a múzeumot megtervezte, főhomlokzatára a klasszikus építészet egyik alapelemét, oszlopokból és háromszögű oromzatból álló portikuszt és ahhoz méltóságteljesen emelkedő lépcsősort illesztett. Ezt a klasszikus egységet bontaná meg, ténylegesen robbantaná szét a most tervezett beavatkozás” – írták, hozzátéve: „Az oszlopokkal díszes portikusz szerepe nemcsak az, hogy az épületet ünnepélyessé tegye, hanem a belépés hagyományos helye, amely szinte hívogatja az embert. Ha a közlekedésből kiiktatjuk, gyakorlatilag idézőjelbe, sőt zárójelbe tesszük, lényegében feleslegessé válik. Nem lesz több, mint üres kulissza.” A két művészettörténész ugyanakkor aláírásgyűjtő ívet nyitott azok számára, akik tiltakozni akarnak a lépcsőbe vájt bejárat ellen. S bár a tiltakozás a főigazgató hasonló tartalmú döntése miatt lényegében okafogyottá vált, máig 4772-en csatlakoztak a felhíváshoz.

Voltak, akik külön is megfogalmazták véleményüket. Például a CentrArt Művészettörténészek Új Műhelye, amely a rendszerváltás óta végzett művészettörténészek ötödét tömöríti. Az ő véleményük is az, hogy a terv célt tévesztett, s nem tiszteli a historizáló épületet. Habár maguk is úgy látják, hogy Budapest lemaradt a kortárs építészeti alkotások tekintetében, és a lemaradást pótolni kellene. Olyan európai példákat hoznak fel (mint a párizsi Louvre, a British Múzeum Sainsbury-szárnya, a bécsi Albertina bejárata), ahol a modern toldás miatt nem bontottak bele a régi épületbe.

Barkóczi István muzeológus azt javasolja, hogy a jelenleg évi 20 ezer látogatót vonzó, marginális szerepre kárhoztatott Műcsarnok vegye át a Szépművészeti nagyszabású vendégkiállításait. Ez esetben felesleges is megépíteni a föld alatti bővítményeket. A felmerülő új funkciók elhelyezésére a mostani épület nagy csarnokai és pincében kialakított terei is alkalmasak lennének, különösen, ha helyreállítanák a háborúban megsérült Román csarnokot és az Antik csarnokot. A baj csak az, hogy az EU nem műemlék-felújításra ad pénzt, hanem turisztikai fejlesztésre.

A Szépművészeti és a Műcsarnok funkcionális összehangolása már korábbi elképzelésekben is felmerült. Ráday is támogatott egy olyan elképzelést, amely a két épületet egy föld alatti kulturális folyosóval kapcsolná össze, és a Hősök tere alatt egy nagy parkolót is létesítene. Ilyesmi azonban most nincs napirenden.

Végül múlt hét végén csatlakozott a tiltakozókhoz a nemzetközi műemléki tanácsadó szervezet, az ICOMOS magyar bizottsága is, amely azt írja: ha a „fejlesztési program túlfeszíti az adott építészeti kereteket, az veszélyt jelet a világörökségi érték megmaradására”. A Karácsony-féle tervnek ugyanakkor számos támogatója is akad, és ők épp a terv mértéktartását és az eredeti épület iránti tiszteletét tartják erényének. Maga a tervező úgy indokolta a lépcsőbevágást: „van egy olyan felület, ahol a két építmény (a múzeum és az új bővítmény – a szerk.) fedésbe kerül, és ez éppen a portikusz alatti tér. Innentől kezdve nagyon logikusnak tűnik, hogy a főlépcső egy szegmensének lebillentésével, a lehető legkevesebb kárt okozva alakítsuk ki az új bejáratot. Vágunk kettőt, a vágás mentén néhány milliméter elporlik a lépcsőből, de a kőanyag megmarad, így bármikor vissza lehet állítani az eredeti állapotot”. A tisztelet megnyilvánul abban is, hogy például a portikusz oszlopsora folytatódik a mélyben, vagy hogy a föld alól a tetőablakon át is feltűnik a főépület.

Megvédi az elképzelést az egyik legnagyobb tekintélyű magyar művészettörténész, Dávid Ferenc is: „az építészeti gesztus itt – írja – nem erőszakos, hanem tapintatos, nem a lépcső egy szakaszának lebontása, s nem belevágott űr, hanem a lépcső egy szakaszának bebillentése, jól elhelyezett és arányos”.

A Karácsony Tamás eredeti terve mellett kiállók Cságoly Ferenc építész vezetésével tettek nyilatkozatot és kezdtek aláírásgyűjtésbe a „szomorú és méltatlan helyzet” ellen, egy kortárs SzépművészetiMúzeumért. Táborukhoz eddig több mint 1600-an csatlakoztak aláírásukkal.

A támogatók közt találjuk Mezős Tamást, a KÖH elnökét is, ami azért érdekes, mert a műemlékvédelmi hivatal általában a műemlékek sérthetetlensége mellett szokott kiállni. A Szépművészeti esetében viszont láthatóan átlép ezen a konvención. Mint mondja,Magyarországon az ő elnöksége idejéig hihetetlenül konzervatív műemléki szemlélet uralkodott, amit igyekezett megváltoztatni, s a lépcsőbevágásra kiadott engedély is tulajdonképpen már ennek a szemléletváltásnak az eredménye. Véleménye szerint a műemléket nem lehet műtárgyként kezelni: mértéktartóan, az eredeti iránti tisztelettel hozzá lehet igazítani az új használati igényekhez. Ő például logikusnak és egyenrangúnak tartja Karácsony tervét Schickedanzéval, és nem gondolja, hogy a lépcső sérthetetlensége miatt a hátsó ajtón kellene bemenni múzeum új tereibe.

Hogy hol fogunk bemenni, még nem tudjuk. Egy biztos: a Szépművészeti igazgatója kitart legutóbb hozott döntése mellett, hogy nem enged belevágni a lépcsőbe. A vita tehát, úgy tűnik, eldőlt, bár érvek még születhetnek. Karácsony Tamás dolgozik az alternatív tervjavaslatokon, és bár többet is letett már az asztalra, még nem sikerült megtalálni a mindenki számára elfogadható elképzelést.

forrás : nol.hu